Ebben a cikksorozatban a történelem lesz a főszerepben, ugyanis visszautazunk az időben, hogy megnézzük, milyen régre nyúlik vissza a kannabisz története:
Időszámításunk előtt 10 000
Ugyan ebből az időből még nincsenek írásos bizonyítékok a kender használatára, viszont több régészeti lelet is arra utal, hogy időszámításunk előtt 10 000 évvel is szívesen használtak kenderrostokat kerámiaedények és textíliák készítéséhez Mezopotámiában és a mostani Taiwan területén.
Időszámításunk előtt 6000 és időszámításunk előtt 4000 között
Kínában a kannabiszt az öt gabona egyikeként tartották számon és szívesen termesztették és fogyasztották élelmiszerként. Türkmenisztánban textiliák készítéséhez termesztik a kendert.
Fu Szhi az egyik legelső kínai császár volt, aki MA-nak nevezte a kendert és olyan gyógyszerként tekintett rá, amiben a Jin és a Jang együttes ereje tapasztalható.
Időszámításunk előtt 2737
Ebből az időből származik a legelső írásos feljegyzés a kannabisz gyógyászati felhasználásáról. Se-nung kínai császár Pen t’sao című könyvében több, mint 100 betegséggel szemben ismerte el jótékony hatásait, úgy vélte, többek között maláriára, reumára, köszvényre és női bajokra van a legnagyobb hatással a növény. Könyvében arról is szót ejtett, hogy nagy mennyiségű fogyasztása esetén hallucinációt tapasztalható.
Időszámításunk előtt 2500 és időszámításunk előtt 2000 között
Közép-Ázsiában és az Indoeurópaiak között is elterjed a kannabisz magok temetkezési rituálék során való elégetése, valamint a görög gőzfürdőkben is szívesen alkalmazták a növényt.
Időszámításunk előtt 2000 és időszámításunk előtt 800 között
Az Atharvaveda-ban, azaz a hinduizmus egyik szent iratában is feltűnik a kannabisz, mint „Szent fű”, ami a boldogság forrása, az öröm adója a hinduk szerint, melyet Shiva-nak ajánlottak a különböző rituálék során. A Szent fű elnevezés mellett szívesen emlegették BHANG-ként is az elégetett hajtásokat, virágokat és szárakat, valamint azt az italt is, amit a növényből készítettek.
Időszámításunk előtt 2000 és időszámításunk előtt 1000 között
A kannabisz égetése a különböző vallási rituálék alkalmával hozzájárult ahhoz, hogy feltárják az egészségre gyakorolt jótékony hatásait is. Ezután számos betegség kezelésére alkalmazták a növényt, mint például a köszvény, az epilepszia, a szorongás és a bronchitis.
Időszámításunk előtt 1500
I.e. 1534-ben az Ebers-Papiruszon, mely az egyiptomiak ősi gyógynövénytáraként ismert, említésre kerül a kannabisz, mint gyulladáscsökkentő csodanövény, amely kiválóan gyógyítja a szemgyulladást, a különböző ízületi gyulladásokat és az aranyeret. Nagyon érdekes továbbá, hogy maga a papirusz tekercs is kenderből készült.
Időszámításunk előtt 1213
I. Ramszesz egyiptomi fáraó múmiáján kannabisz pollent találtak a régészek, ami azért nagyon figyelemre méltó, mert a fáraót rögtön a halála után, 1213-ban mumifikálták.
Időszámításunk előtt 1000
Az időszámításunk előtt I. évezredben keletkezett, zoroasztrizmus, vagy más néven párszi vallásúak szent könyvében az Avesztában is írnak a növényről, szintén BANG néven említve. Több versben is olvashatunk a kannabisz narkotikus, pszichoaktív hatásairól.
Ez lett volna a kannabisz történetének első része, maradjatok velünk, ha kíváncsiak vagytok mi történt ezután és 1915-ben miért tiltották be az Amerikai Egyesült Államokban.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: